0

szauna_jokedvA finn szaunakultúra meghatározza néhány északi nép kultúráját: a finnek, az észtek és az oroszok a mindennapok szerves részeként tekintenek a szaunára. Viszont a hagyománynak nem szabnak gátat az országhatárok, a világ több kontinensén, számos országban élnek az izzasztókamra jótékony hatásaival. Ennek köszönhetően egyes esetekben olyan jellegű hagyományötvözés alakult ki, amely új, izgalmas szaunázási szokásokkal ismertette meg a világot. Míg egyes országokban generációkon túlmutató időtöltés, addig egyes régiókban nemrég kezdett divatba jönni a szauna, illetve annak egyes válfajai. De nézzük meg, hogyan szaunáznak bolygónk egyes részein!

Európa

Mint már korábban írtunk róla, Finnországban (vasta vagy vihta) a szaunázás a társasági életben központi szerepet tölt be, ugyanez jellemző Észtországra (viht) és Oroszországra (venik). A hagyomány itt a „legtisztább”, a többi országhoz képest a kabinokban magasabb a hőmérséklet, és még a nyírfavirgács is elterjedt kiegészítő eszköz. Viszont, míg Oroszországban a koedukált nyilvános szaunák egyáltalán nem jellemzők, addig a másik két ország nem állít fel ezzel kapcsolatos szabályokat. Ugyanez mondható el a skandináv és Benelux államokról is. Női és férfi szaunák ugyanolyan gyakorisággal megtalálhatók itt, mint a koedukált változatok, és a társasági élet elég fontos elemét képezik.

Németországban és Ausztriában sem jellemző a nemek különválasztása, bár egyes helyeken előfordul, hogy heti egyszer külön napot tartanak a női szaunázók számára. A két országban kevésbé jellemző, hogy a szaunázók izzadás közben vitassák meg életüket, inkább a csendes pihenésre voksolnak. Az északi államokkal ellentétben itt a vizet nem a vendégek locsolják a kövekre, hanem a szaunamester végzi el ezt a feladatot, aki vagy a szaunakomplexum dolgozói közül kerül ki, vagy egy önkéntes vállalja magára a feladatot. A szauna ceremóniák megkötött, az ajtóra kiakasztott órarend szerint, körülbelül 10 percig tartanak. A ceremónia során a szaunamester egy nagy törülközővel segíti elő a levegőáramlást, és ezáltal az izzadást. Eközben nem ajánlatos ki-be járkálni, mert a többi szaunázó ezt nem nézi jó szemmel. Az ilyen esetek elkerülésére vannak kiakasztva az órarendek, illetve különböző fényjelzésekkel is felhívják a figyelmet a szaunázások kezdetére és végére. Az izzadás után kötelezőnek számít a hideg zuhany, illetve a speciálisan kialakított erkélyek, kertek vagy levegős szobák.

Svájc német nyelvterületein hasonló szokások jellemzők, annyi különbséggel, hogy itt sokkal több családot és fiatalt találunk, és a skandinávokhoz hasonlóan izzadás alatt szeretnek beszélgetni az emberek. Az ország francia nyelvterületein nagyon felszabadultan állnak a szaunázás kérdéséhez. Teljesen szabadon meg lehet választani, hogy az ember meztelenül vagy felöltözve szaunázik, és a női/férfi szaunákat sem választják külön.

Franciaországban, Nagy-Britanniában és a legtöbb dél-európai országban gyakoriak a női, illetve férfi szaunák, amelyekben megengedett a meztelenség, de a koedukált fajtákban szigorúan tilos. A szauna ceremóniák itt jóval rövidebbek, és a hideg zuhanyt is kerülni szokták. Nagy-Britanniában egyre elterjedtebb a szauna és jacuzzi közötti váltás, ami viszont Észak-Európában tabunak számít.

A szlovénok és a horvátok a németekhez hasonló módon szaunáznak, annyi különbséggel, hogy könnyedebben állnak hozzá a szabályok betartásához. Mi magyarok a szaunázást egy szélesebb fürdőkultúra részeként tekintünk a szaunára. A szaunakultúra itt kevésbé liberális. Többnyire koedukált szaunákat találunk az országban, amelyekben jellemzően fürdőruhát viselnek az emberek. A férfi és női szaunák nem jellemzőek.

A bejegyzés folytatódik…

2. rész >

Leave a Comment